Globetrotter Family

Jómagam az Ady által „Pece-parti Párizsnak” keresztelt Nagyváradról származom, így felettébb szórakoztatónak találtam, amikor kiderült, hogy legutóbbi úti célunkat, Tromsø-t nemes egyszerűséggel „Észak Párizsaként” emlegetik. Azonnal éreztem: ez a hely nekem való. Bár a francia fővárosról valószínűleg nem a hófúvás és a rénszarvascsordák jutnak az ember eszébe, ez a norvég ékszerdoboz épp ettől különleges: egyszerre elegáns, vadregényes és hihetetlenül családbarát. Kora délután landoltunk, és a gépből kiszállva azonnal beszippantott minket a metsző, kristálytiszta sarkvidéki levegő.

Mit kell tudni Tromsø-ről?

A város két fő részből áll: a központi szigetből (Tromsøya, ahol az „øya” szigetet jelent) és a szárazföldi részből, amit Tromsdalen-nek hívnak.

Mi az utóbbin választottunk szállást, mivel ez volt a legpénztárcabarátabb opció, bár így is 80 000 Ft-ba került egy éjszaka. A svédországi 50 000 forintos árak után ez elsőre sokkolónak tűnt egy egyszerű apartmanért, de Norvégiában egy tágas, kényelmes családi szállásért sajnos ez a reális ár. Nem mondom, hogy luxushely volt, de számunkra tökéletes választásnak bizonyult: berendezése praktikus és komfortos, a nappaliból pedig közvetlen kilátásunk nyílt a kivilágított Tromsøya szigetre és a város fényeire. Mindenképp ajánlom, ha erre jártok. Itt tudjátok lefoglalni: Tromsö-i szállás

A két városrészt a híres, kecsesen ívelt, egy kilométer hosszú és 38 méter magas Tromsø híd (Tromsøbrua) köti össze, amely alatt még az óriási hajók is kényelmesen átférnek. A hídon gyalog is át lehet kelni, de csak az vágjon bele, aki alaposan felöltözött és védve van a szél ellen, ugyanis odafent úgy fúj, hogy majd’ leviszi az ember fejét.

Az első napokban nem béreltünk kocsit, mert a tömegközlekedés zseniális: csak letöltöd a Svipper appot, könnyedén kiválasztod az útvonalat, és már meg is van a jegyed.

Városnézés és sarki fény

A belváros tele van színes faházakkal és hamisítatlan skandináv bájjal. Megnéztük a neogótikus stílusban épült Tromsø-i dómot, amely a világ legészakibb protestáns katedrálisa. A templom fából készült, és a második világháború német megszállása alatt a lakosság menedékhelyéül szolgált.

A főutca roskadozik a számi szuvenírboltoktól, ahol a gyapjúholmitól a rénszarvasbőrig mindent árulnak, csak legyen rá az embernek kerete. A vacsorát viszont stílusosan a Mekiben oldottuk meg; a norvég éttermi árak mellett ez volt az igazán „budget-friendly” megoldás.

Annak is utánanéztünk, hogy a Rema 1000 az egyik legolcsóbb élelmiszerbolt, így ott vásároltunk be reggelinek, uzsonnának és nasinak valót. Ha este szerettek borozni, érdemes tudni, hogy Svédországhoz hasonlóan itt is állami alkoholmonopólium van, így italokat csak a Vinmonopolet üzletekben lehet beszerezni, azokat is legkésőbb este 6-ig.

Hazabuszozás után a szállásunk előtti óriási hóbuckába iglut építettünk és hógolyóztunk, amikor pedig a legnagyobb meglepetésünkre a sarki fény is megjelent felettünk, hosszú percekig gyönyörködtünk benne. Jártunk már korábban Észak-Svédországban és Izlandon is, de sehol nem volt szerencsénk az aurórához, úgyhogy most úgy örültem neki, mint egy óvodás az új játékának. Micsoda fogadtatás!

Fjordtúra és a zöldség-incidens

Másnap egy szervezett, kiscsoportos túrára indultunk. Eredetileg úgy kötöttünk ki Tromsø-ben, hogy két éve nyertem az Instagramon egy bálnales túrát. A cég nagyon kedvesen felajánlotta, hogy akkor veszek részt rajta, amikor csak kedvem tartja, nincs határidő. Miután nagy boldogan végre beterveztük a februári vakációra az utazást, kiderült, hogy ilyenkor már nincsenek bálnák a környéken. Nagyon csalódottak voltunk, de a cég felajánlotta, hogy becserélhetjük a bálnatúrát egy fjordtúrára, aminek nagyon örültünk. Mivel az én részvételem ingyenes volt, így családként jóval kevesebbe került a kaland, ráadásul a GetYourGuide oldalán is volt egy kedvezményünk, így 300 euró helyett végül csak 100-at kellett fizetnünk. Ha te is részt vennél a fjord túrán, akkor itt lefoglalhatod. (A GetYourGuide alkalmazást leöltheted innen és ha a rajtam keresztül foglalsz, 5% kedvezményt kapsz a SWEDISHADVENTURMOM5 kóddal. Fontos, hogy bármilyen programon részt vehetsz, nem csak ezen, és akkor is megkapod a kedvezményt a fenti linkre kattintva)

A túra ötórás volt és a városközpontból indult. Nagyon profin megszervezték: a cég irodájában mindenki kapott a méretének megfelelő overált és hójáró bakancsot. A vezetőnk egy nagyon klassz srác volt: közvetlen, vicces, de végtelenül profi és nagy tudású. A Tromsø-től nyugatra található Kvaløya sziget középső részét jártuk be. Első megállónk Håkøya szigete volt. Itt még ködös, havas időben csodálhattuk meg a fjord gyönyörű, félig befagyott, kristálytiszta vizét, és meghökkenve bámultuk a fagyos szélben bátran kajakozó kalandorokat. Ezután hirtelen kitisztult az idő, és a Kaldfjordot már teljes pompájában élvezhettük, miközben Kvaløya legmagasabb csúcsa, a Lille Blåmannen is megmutatta magát.

Ezután az Ersfjord következett. Ennek volt a „legfjordabb” kinézete, ha lehet ilyet mondani: drámai hegycsúcsok ölelték körbe az öblöt. Az ég kezdett beborulni, és a víz felett gyülekező sötétkék felhők még teátrálisabb hatást keltettek.

Még egy magányos rénszarvast is megpillantottunk a hegygerincen, aki épp valami finomat rágcsálhatott. Következő állomásunk Grøtfjord volt. Először a strandján álltunk meg, amely lélegzetelállítóan szép volt. Ez nem egy hagyományos, szűk fjord, hanem egy nyílt, hegyekkel körbevett öböl, ahol a hegytetőkön a havat a nap előtűnő sugarai rózsaszínre festették. A fehér homokos part és a türkiz víz miatt szinte a Karib-tengeren éreztük magunkat, leszámítva a -10 fokot.

A gyerek is élvezte a túrát és a hóban gázolást, amíg el nem érkezett az ebéd ideje, melyet a Grøtfjord fennebb eső, keskenyebb részén terveztünk elfogyasztani. Ekkor tört ki a „családi válság”: az expedíciós ételbe ugyanis szemtelenül borsót is csempésztek, a gyerekünk pedig közölte, hogy ő bizony nem eszik meg semmit, amiben zöldség van. A guide-unk szerencsére profi volt, és viccelődéssel próbálta menteni a menthetőt, de a zöldség az zöldség maradt… A gyerek végül kárpótlásul kapott egy forró csokit, amitől elmúlt a durcásság, mi, felnőttek pedig próbáltuk kiélvezni a helyzete, hiszen nem minden nap ülhet az ember egy fjord partján, rénszarvasszőrmén falatozva gyönyörködve a felhők mögül előbukkanó nap által mesebelivé varázsolt környéket.

Autóval a „fehérségben”

Harmadnap kimentünk busszal a reptérre a bérautónkért, hogy szabadon is felfedezhessük Kvaløya azon részeit, amik az előző napi túrába nem fértek bele.

Ezúttal a sziget északi részét választottuk, és a Skulsfjord feletti kilátóra szerettünk volna felmenni. Tervünk azonban meghiúsult, mert akkora volt a hó, hogy autóval sem lehetett haladni az úton, nemhogy gyalog az ösvényen a félméteres hóban.

A nagy fehérségben a panoráma helyett csak egymást láttuk, így továbbálltunk Lyfjord felé. Itt szerencsénkre kitisztult az idő, és tudtunk tenni egy nagy sétát a ropogós hóban, megcsodálva a kedves, színes házikókat és egy kompot, amely épp a szomszédos szigetre készült.

Tromsø-be visszafelé menet megpillantottunk egy csomó rénszarvast a domboldalban, és gyorsan kiszálltunk megnézni őket. Kiderült, hogy egy farmhoz tartoznak, de nem lehetett csak úgy bemenni; előre kellett volna foglalni a neten 1000 koronáért (kb. 35 000 Ft) fejenként. Ezt kicsit sokalltuk egy rövid etetésért, így csak a kerítésen kívülről köszöntünk a szánhúzóknak. Tervben volt a rénszarvas- vagy kutyaszán is, de az árak egyszerűen eszméletlenek voltak (kb. 75-80 000 Ft/fő), és nem akartuk a fél éves utazási büdzsénket egyetlen programra elkölteni. (Ha te mégis szeretnél ilyenen részt venni, akkor itt lefoglalhatod a rénszarvas szánozást, itt pedig a kutyaszánt. Itt veheted igénybe az 5 %-os engedményt. )

Visszatértünk hát Tromsø szigetére, hiszen itt is volt látnivaló bőven. Először a sziget déli csücskénél, a Folkeparknál álltunk meg. Itt található egy szuper játszótér és a Telegrafbukta nevű strand. Nyáron ez a helyiek kedvenc fürdőhelye, most viszont a metsző szélben csodáltuk a kilátást . Mit mondjak, a gyereket sem volt nehéz leimádkozni a hintáról, amikor mondtuk, hogy indulunk tovább. Volt itt egy kisebb szabadtéri falumúzeum is, ahol ismét láthattunk egy kóborló rénszarvast.

Alkonyatra értünk az Ishavskatedralen-hez, azaz az Északi-tengeri katedrálishoz, amely egy lenyűgöző építészeti remekmű. Formája a jégtáblákat idézi, a betonelemei pedig úgy vannak kialakítva, hogy a belső fények kiszűrődjenek közöttük.

Tervezője, Jan Inge Hovig a természet formáit szerette volna a spiritualitással ötvözni, ami szerintem tökéletesen sikerült. A belépő 90 korona, de érkezésünkkor egy busznyi nyugdíjas is be akart menni. Mi utánuk kullogtunk, majd mögénk is csatlakozott pár turista. Valószínűleg azt hitték, mi is a csoporthoz tartozunk, így csak intettek, hogy menjünk be. Csak kijövetelkor eszméltünk fel, hogy talán fizetnünk kellett volna, utólag is elnézést kérünk érte.

Mivel már volt autónk, nagy izgalommal terveztük az esti sarki fény vadászatot. Ha valaki biztosra akar menni, érdemes befizetni egy profi csapathoz, akik addig mennek, amíg nem találnak tiszta eget. Mi azonban csak az Aurora applikációmra hagyatkoztunk, és elindultunk olyan helyek felé, amikről azt írták, elég sötétek a látványhoz. Keresztül-kasul autóztunk vagy 100 kilométert, de sarki fényt nem láttunk; hóviharba viszont keveredtünk, majd csodás, tiszta eget is láttunk a Göncölszekérrel. Hazaérve az egyik fényképen felfedeztünk egy icipici zöld foltot, ami talán az északi fény lehetett, de a vadászatunk így is sikertelen maradt.

Viszont láttunk eldugott norvég falvakat, a holdvilág által megvilágított, csipkézett hegycsúcsokat, és ami a legfontosabb: együtt voltunk.

Sommarøy: Az sarkvidéki álom

Az utolsó teljes napunkon elautóztunk Sommarøy-ra. Ez az út volt az utazásunk fénypontja: a csipkézett partvonal, a váltakozó hóviharok és a hirtelen kisütő nap játéka leírhatatlan. Itt tényleg éreztük az Sarkvidék erejét. A sziget legdélebbi részén haladtunk, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a híres Senja-szigetre, amelynek felfedezésére sajnos most nem maradt időnk.

Sommarøy egy csendes halászfalu, amely egy ívelt hídon át közelíthető meg, és olyan, mintha egy más világba csöppennénk: türkizkék tenger, fehér homok és hó mindenütt.

Aki igazi detoxra vágyik, annak a színes házikók közötti séta, a kis kikötők és a barátságos vendéglő maradandó élményt adnak. Ha több időt akar az ember itt tölteni, itt is van lehetőség sarki fény túrákra menni, vagy rénszarvas- és kutyaszánozásra és hótalpas túrákra.

Visszafelé egy másik úton mentünk Tromsø-be, remélve, hogy látunk még rénszarvasokat. Hát, nemhogy azokat nem láttunk, de szinte semmi mást sem. Ha nem lettek volna az út szélét jelző narancssárga botok, még az utat sem találtuk volna meg. Akkora hóviharba keveredtünk, hogy csak a nagy fehérség vett körül minket, de ennek is megvolt a maga varázsa, hisz ez az igazi sarkvidéki érzés!

Kaldfjordnál kicsit felszakadozott a felhőzet, így utoljára még gyönyörködhettünk a hatalmas, hófödte csúcsokban, mielőtt visszatértünk a városba, hogy esti fényben még utoljára megcsodáljuk azt.

Búcsú Tromsø-től

Utolsó nap, a délutáni gépindulás előtt még belefért egy séta a kikötőben. Megnéztük a Gateway to the Arctic alkotást, amely egy különleges mozaikkal kirakott kapu a Tromsø-i kikétőben. Sajnos annyian álltak sorba fotóra várva, hogy az kicsit rontott az élményen, de végül is mi is ezért mentünk oda. Bár az időnk lejárt, maradt még bakancslistás látnivaló bőven.

Nagyon sajnáljuk, hogy kimaradt a Fjellheisen, a város feletti kilátó, ahová felvonó visz fel. (Itt foglalhatsz kedvezményesen) Szívesen megnéztük volna a Polaria élményközpontot is, amelynek az épülete olyan, mint az egymásnak dőlt jégtáblák, és ahol fókákkal is lehet találkozni.A múzeumok közül a Polar Museum érdekelt volna minket leginkább, ami a híres felfedezők, mint Amundsen és Nansen életét mutatja be egy régi raktárépületben. A kikötőben pedig ott ringatóznak az úszó szaunák, amiket legközelebb biztosan kipróbálunk egy jeges csobbanással egybekötve!

Hogy elég-e öt nap Tromsø-re? Arra pont elég, hogy belekóstoljunk, és konstatáljuk: ide még egyszer vissza kell térnünk. Drága és hideg, de az az élmény, amit egy családnak ad, örökre megmarad. Még ha a zöldségeket ott is hagytuk a fjordok partján…