Utazásunk előtt az internetet böngészve valamennyire felkészültünk arra, hogy milyen lesz majd Pattaya, de a helyszínen megélni ugyanezt sokkal lesújtóbb volt, mint amire számítottunk.
Annak ellenére, hogy a város gyönyörű strandokkal, vízi sportokkal, kulturális és éjszakai élettel hirdeti saját magát, a valóság egészen más: ide nem a dzsungel, az elefánt menhelyek vagy a türkizkék tenger miatt jön az ember. Szennyezett partjai miatt a strandolás élménye fényévekre van a szigeteken tapasztalt strandolástól, az éjszakai élet pedig magyarra fordítva a szexturizmust jelenti.
Az utcák prostituáltaktól, ladyboyoktól, gogo lányoktól és marihuánától hemzsegnek, na meg persze az emiatt ideutazó európai vagy amerikai férfiaktól. Nem akarok bővebben belemenni ennek a hátterébe, de az egész a vietnámi háborúval kezdődött, amikoris amerikai katonák állomásoztak itt, és a szegénységben élő vidéki thai lányok pénzkeresési lehetőséget láttak ebben, vagy esetleg férjet akartak maguknak fogni, egy jobb élet reményében. Azóta ez egy óriási iparággá nőtte ki magát, és szinte megállíthatatlan folyamat, hisz Thaiföld tele van szegény lányokkal, akiknek a hagyomány szerint gondoskodnia kell idős szüleiről, munkalehetőség vidéken nincs, a világ pedig tele van olyanokkal, akiknek erre van igénye.
Egyetlen egy délutánt töltöttünk azzal, hogy körbejártuk a belvárost, és az bőven elég volt arra, hogy ne akarjunk többet látni belőle.
Mindenesetre Attila konferenciája miatt kénytelen-kelletlen 4 éjszakát töltöttünk itt, így hát nem volt más választásunk, minthogy emberbarátibb szórakozást keressünk. Szerencsénkre azért volt pár érdekes dolog, amit, ha az ember itt jár, mindenképp érdemes megnézni.
- Az Igazság Szentélye – The Sanctuary of Truth
Az igazság templomaként is emlegetett épület valójában csak formáját tekintve néz ki templomnak, de funkcióját nézve nem az. A szentély egy óriási fa építmény, melyben egyetlen fém szeg sincs, és melyen 1981 óta folyamatosan dolgoznak. A megálmodója egy thai üzletember, aki ezzel az építménnyel az emberi civilizációnak, művészetnek, kultúrának és filozófiának szeretne tisztelegni. A szentélyt kecses faragványok, boltívek, oszlopok díszítik, és belül óriási terek vannak, különböző témák szerint elosztva.
A szobrok olyan elementáris kérdéseket próbálnak illusztrálni és rájuk választ adni, mint a „Kik vagyunk? Honnan jöttünk?”, valamint morálisan helyes vagy helytelen viselkedéseket ábrázolnak és az élet értelméről elmélkednek. Ezen kívül a családban kialakuló kötelékekről és végül az elmúlásról is láthatunk elgondolkodtató szoboregyütteseket.
A helyszínen a szentélyen kívül meglátogathatjuk a faragó műhelyt, ahol betekintést nyerhetünk a faragás folyamatába, valamint az építészeti módszerekbe.
Sajnos itt megengedett az elefánton való lovaglás, amiről már korábbi bejegyzésemben írtam, és azt is kifejtettem, hogy ez miért állatkínzás. Szomorú volt látni az önfeledten lovagló turistákat, akiknek látszólag fogalma sem volt arról, milyen fájdalmat okoznak ezzel az állatnak.
- Wat Phra Yai – Óriás Buddha szobor és szentély
A Wat Phra Yai egy másik olyan hely, amit érdemes meglátogatni Pattayaban. Fő látványossága a 18 méteres aranyozott Buddha szobor, mely egy kisebb dombon található, ahova egy sárkányokkal díszített lépcsősor vezet fel.
Nem csak az óriás Buddha szobor, és a mellette található 7 kisebb Buddha szobor, valamint egyéb szobrok miatt érdekes helyszín, hanem a kilátás miatt is érdemes felmásznunk ide. Mint minden vallásos kegyhelyen, ide is vállunkat takaró és térd alá érő ruhában léphetünk be, de ha épp nincs nálunk ilyesmi, akkor lehet kölcsönözni a bejáratnál.
Aki szimbolikusan szeretne áldozni, az az itt található kegyeleti boltban vásárolhat virágszirom-láncot, gyertyát, mécseseket és kis szobrokat. Érdemes leülni egy kis időre és megfigyelni a helyiek imáit, gyertyát gyújtani, és élvezni a nyugalmat.
- Pattaya úszó piac
Bár azt olvastam a neten, hogy ez nem egy autentikus thai úszó piac, hanem amolyan turistáknak épült városka, végül egész klassz kis helynek bizonyult. Kissé távolabb esik ugyan a központtól, de taxival nem vészes kijutni. Az egész helyet egy kis folyócska mentén építették fel és annak ellenére, hogy az épületek újak, hagyományos, régi thai kunyhóknak néznek ki.
Persze van itt bóvli is bőven, de azért találhatunk itt a helyszínen hulladékból készített gumipapucsot, kézműves bőrtermékeket, selyemruhákat.
Az úszó piac részét nem úgy kell elképzelni, hogy az árus evez oda hozzánk, hanem a turistákat viszik csónakokkal körbe és megállnak egy-egy érdekesebb árusnál. Van egy autentikusabb rész is, az ételudvar, ahol csak helyiek árulnak csak thai kaját, és itt végig sétálva azt is észrevehetjük, hogy egész családok tartózkodnak itt, anyuka, apuka, nagyszülők, kisgyerek, bébi. Vannak matracok, ágyak, kisgyereknek hinta és járóka, mellette pedig a fazékban gőzölgő thai finomság. Azt az érzést keltette, hogy ezek a családok talán itt is laknak. Alapjában véve tetszett nekünk a hely, főleg a kézműves fagyi volt nagy szám.
Ezen a három programon kívül nem találtunk olyasmit, amiért érdemes lenne eljönni Pattayaba, de természetesen sok érdekességet láttunk az utcán, valamint a boltokban.
Koh Larn sziget
Mivelhogy úgy alakult, hogy a szülinapomon itt tartózkodtunk, nem szerettem volna a városban megünnepelni azt, így hát kinéztem egy közelben levő szigetet abban reménykedve, hogy még utoljára élvezhetem a csendes, fehér homokos thai paradicsomot, úgyhogy egy fél napos kiruccanásra indultunk Koh Larn szigetére, ami magyarul Korall szigetet jelent.
Újra speedboat-ra pattantunk, és mély lélegzetet véve átvészeltük a szigetre vezető hullámokon döcögős 20-25 perces utat. A leírás szerint itt több szép strand is van, melyek lenyűgöző látványt nyújtanak a zöld erdőkkel beborított dombok alatt. A valóság viszont másnak bizonyult.
Érkezésünkkor már tele volt a strand emberekkel és különböző vízi járművekkel, és minden volt, csak nem csendes és nyugodt. Banáncsónakok, motorcsónakok, jetskik bőgették a motorjukat, és alig volt hely köztük bemenni a vízbe és fürdeni. A strand szemetes volt, amiből a vízbe is került, és tele, de tele volt emberrel.
Legtöbbjük indiai pasi volt, akik bandákba verődve fehér atlétában fürödtek a vízben, ami egy igen bizarr látvány volt. A napágyak olyan szorosan voltak egymás mellé pakolva, hogy akinek nem jutott az első sorban hely, az már a második, harmadik sorból ki sem látott. Mondanom sem kell, hogy borzasztó csalódás volt, ráadásul akkora szél volt, hogy a víz túlságosan hullámzott ahhoz, hogy több időt benne töltsünk, és a bőgő motorok mellett nem is volt olyan izgi. Úgyhogy alig vártuk a 3 órát, úgy egyeztünk a speedboat sofőrrel, hogy akkor jön értünk.
Az egyetlen, ami élvezhető volt az a frissen facsart gyümölcslé, amit az árusoktól lehetett venni és a szél miatt a kellemesen langyossá hűlt idő.
Délután visszamentünk hát a szállodába, és kerestünk egy klassz éttermet, ahol valamennyire kellemesebb körülmények között ünnepeltük meg a szülinapomat, és ahol végre ettem egy olyan thai kaját, ami nagyon ízlett.
A szállodaszobában torta is várt, és mivel a teraszunkról csodás kilátás nyílt a városra és a tengerre, így a tortát ott fogyasztottuk el és ezzel mégiscsak jó vége lett a napnak.
Ezek után még egy napunk volt itt hátra, és csavargás helyett inkább úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk el a hotelt, hisz az egész Pattaya-i kalandunknak ez volt a legjobb része: egy igazi luxusszálloda több medencével, bárral, gyereksarokkal, úgyhogy egy igazit turistáskodtunk is, amit a gyerek mondjuk nagyon élvezett, és őszintén bevallva, nekem is jól esett egy kis lazulás.
Este megittunk egy igazi ananászba töltött koktélt, és ezzel elbúcsúztunk a finom trópusi ízektől és jó melegtől. Viszlát Thaiföld, remélem még egyszer visszajövünk!
Globetrotter Family 
Hozzászólás