Globetrotter Family

Bangkokról az 1989-es Bangkok Hilton című minisorzoat jut mindig eszembe, melyben Nicole Kidman egy olyan nőt játszik, akinek drogot csempésznek a bőröndjébe, majd a thai határon lekapcsolják, majd végül a Bangkok Hilton becenevű szörnyű thai börtönbe kerülve várja büntetését.

Szerencsére azóta jópár év eltelt, és Thaiföld megítélése, valamint Bangkok is sokat változott, és mára már egy olyan metropolisszá nőtte ki magát, ami nem csak a hátizsákos utazók között népszerű, hanem az utazó családok és a kalandvágyó kisgyerekesek körében is.

Mi két teljes napot töltöttünk Bangkokban, amiről úgy gondolom, hogy egy kisgyerekkel pont elég. Egy harmadik napot azoknak javasolnék, akik esetleg több órát áldoznának egy Bangkoktól kissé távol eső, de annál népszerűbb úszópiacra látogatnának el, amit mi nem tettünk.

Érkezésünkkor már sötét volt, viszont nem volt még túl késő, úgyhogy a szállodánk tetőmedencéjében hűsöltünk egyet. Kisgyerekkel utazóknak a legszuperebb tipp ilyen országokban: mindig foglalj medencés szállást és akkor egy darabig nem te kell szórakoztasd.

Első nap:

Ha nem muszáj, nem vagyunk egy korán kelő család, és a jet lagnek köszönhetően már 10 óra is elmúlt, mire flekeltünk, úgyhogy lazára vettük a tempót.

A napot csak félig-meddig terveztük meg, úgy gondoltuk, hogy hagyunk helyet egy kis spontaneitásnak. A szállodánkból kiérve több taxis is leszólított, arról érdeklődve, hová mennénk, mit szeretnénk látni. Az egyiktől árat kérdeztünk, és az előző napi reptéri taxival összehasonlítva úgy éreztük, hogy oké árat kaptunk, azért vele mentünk el a nap első látnivalójához a Wat Phra, vagy ahogy a helyiek emlegetik, a Wat Pho templomhoz. Útközben megegyeztük, hogy többször igénybe vennénk a szolgáltatásait, mert árban flexibilis volt, ezért Whats Appos elérhetőséget cseréltünk.

1. Wat Pho templom:

A Wat Pho templom Thaiföld egyik legmagasabb rangú királyi temploma, melyet I Rama király építtetett a 16. században. A templomot Thaiföld első egyetemeként tartják nyilván, valamint ma a hagyományos Thai massázs központja is. A fő ok, amiért mi meglátogattuk, az a 46 m hosszú és 15 m magas aranyozott Buddhaszobor, mely Buddhát fekve ábrázolja. Ez a póz a Nirvánába való belépését szimbolizálja, mely egyúttal a reinkarnációja végét is jelenti.

Mivel ez Bangkok egyik fő látványossága, sajnos többszáz más látogatóval kellet osztoznunk a látványon, úgyhogy érdemes korábban érkezni, amikor kevesebb a tömeg. A templom területére belépni vállat és lábat takaró ruházatban lehet, de ha a 35 fokos melegben épp nem így öltöztünk, akkor a bejáratnál lehetőség van sálat kölcsönözni, melyet vállunkra vehetünk vagy csípőnkre tekerhetünk. Nem csinálnak nagy ügyet belőle. A gyereknek a legjobban az teszett, hogy ugrálhatott a lépcsőkön, hogy gyújthatott gyertyát és füstölőt, és hogy kipróbálhatta a gong ütést.

2. Longtail motorcsónakos túra Bangkok csatornáin:

Mivel a Wat Pho templom a Chao Praya folyóhoz közel helyezkedik el, így látogatás után arra gondoltunk, hogy elsétálunk a folyóhoz. Útközben megálltunk egy utcai árusnál palacsintát és frissen facsart gyümölcslevet venni, ahol egy helyi pasas megkérdezte, nincs-e kedvünk csónakázni egyet, ha már úgyis a folyóhoz tartunk. Persze, hogy volt.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy tipikus longtail, azaz hosszúfarkú csónakkal bejárjuk a régi Bangkok csatornáit, ezáltal megismerve a város egy másik arcát, távol a felhőkarcolók csillogásától. Elhagyva a széles, hömpölygő Chao Praya folyót és a csatornára vezető csilipeket, egy nyugodtabb, békésebb vizi világ vár ránk, mintha nem is ugyanabban a városban lennénk.

A csatornát kidőlt-bedőlt oldalú viskók mellett egész jól kipofozott házikók, tehetősebb villák, valamint buja zöld bokrok szegélyezik. A házak teraszán mosott ruha szárad, a tetőn parabola antenna veszi az adást, nénikék locsolgatják a szobanövényeket és a gyerekek a folyóba ugrálva szórakoznak. Egész idilli a látvány, ha közben nem csapná meg az ember orrát a bűz és nem látnánk a sok szemetet úszni a vizen. A legbizarrabb látvány az összetákolt házak mögül előbukkanó óriási 69 m magas aranyozott Buddha szobor volt, mely a Wat Paknam templom udvarán található, de mérete miatt messziről idelátszik.

Ha épp nincs időnk vizi piacra ellátogatni, akkor megállhatunk a csatornán található Klong Bang Luang-nál, mely egy kisebb piac Bangkok csatornáin, és ízelítőt kaphatunk abból, milyen lehet egy nagyobb úszó piac.

3. Wat Arun, avagy A hajnal temploma:

Ha csónakáztunk Bangkok csatornáin, akkor kézenfekvő a túrát a Wat Arun templomnál befejezni, ugyanis a csónaknak van lehetősége a templomhoz közel lévő mólónál megállni. Mi legalabbis ezt tettük.

A templom látogatását a bejáratnál található mini kávézóban, egy kézműves fagyi elfogyasztásával kezdtük, ugyanis Bangkokban az iszonyatosan magas páratartalom miatt borzasztó melegnek érződik a 32 fok. A hűsítő fagyi után elindultunk körbejárni a templomot.

Az épületegyüttes négy, kisebb négyszöget alkotó toronyból áll, közepén egy impozánsabb, nagyobb toronnyal. A tornyokat prangoknak hívják és a középső magassága becslések szerint 66-86 m körüli. Ez a prang a legszebb, és a hinduizmusból ismert világmindenség tengelyét, a végtelen magas Meru hegyet jelképezi.

A torony négyszögletű és piramis szerű formájú, széles alapzattal, elkeskenyedő csúccsal. Díszítése igazán lenyűgöző: kagylókból és kínai procelándarabokból áll, valamint a csúcshoz közeledve a háromfejú elefánton, azaz Erawán lovagoló Indra szobra található.

A kékeszöldes és piros szín és a motívumvilág annyira közel állt hozzám, hogy itt éreztem először a spiritualitást, azt hogy át tudnék szellemülni, de a többszáz fotozkodó látogató megakadályozta ezt.

Második nap:

Ezt a napot is lazán kezdtük, nem keltünk fel hajnalban, mégis volt időnk gyalog ellátogatni a következő helyekre.

1. A Vöröskereszt kígyófarmja:

Aki nem fél a kígyóktól, annak mindenképp ajánlom ezt a programot. A Vöröskereszt kígyófarmja a lehető legetikusabb, ami az ilyen jellegű intézményeket illeti, hisz a kígyókat azért tartják, hogy mérgüket kinyerjék és felhasználják a gyógyszeriparban, valamint oktató foglalkozásokat tartsanak a látogatóknak.

Mi a kígyóméreg kinyerésére voltunk kíváncsiak, ezért 11-re mentünk, ugyanis minden nap ekkor mutatják be ezt a procedúrát a közönségnek. Egy sötét aulát kell elképzelni üveggel elválasztott, kivilágított „színpaddal” ahol a bemutatót tartják. A kígyókat kiveszik a dobozaikból és kis pohárkákra haraptatják rá őket, amibe azután az állatok kiengedik a mérget. Több kígyóval is bemutatják, és közben elmesélik, hogyan használják fel később a mérget.

Délután fel 3-kor kígyóműsort is tartanak különböző kígyók bemutatásával, de mi arra már nem jöttünk vissza. Megnéztük viszont az itt lakó kígyókat, a pythontól a viperán át a boáig mindet, majd pedig a kígyó kiállítást a szaporodásukról, vedlésükről és egyéb érdekes kígyóságokról.

A gyereknek ez tetszett Bangkokban a legjobban, és mi felnőttek is nagyon érdekesnek és hasznosnak találtuk a létesítményt.

2. Lumphini park:

Bangkoki tartózkodásunk alatt többször is elhaladtunk a park mellet mind gyalog, mind taxival, és utolsó nap úgy döntöttünk, hogy ideje betérni.

A Buddha nepáli szülővárosáról elnevezett park a maga 57 hektárjával egy igazi oázis a hangos belvárosi betondzsungelben, a nyugalom szigete.

Van itt minden: park, teniszpálya, medence, edzőterem, mesterséges tó, futópálya, kosárlabdapálya és játszótér.

Nekünk a legjobban a játszótér tetszett, mely egy a megszokottnál nagyobb területen helyezkedett el, és tele volt iskola után a szüleikkel itt megálló zsibongó gyerekkel. Lóránt ezt nagyon élvezte, hisz ez egyáltalán nem megszokott a svéd játszótereken, ahol általában kevés gyerek van, és össze is bandázott két thai kisgyerekkel.

Rohangáltak, ugráltak, rávették egymást mindenféle huncutságra, mi pedig a távolból élveztük, hogy milyen könnyen ment a nyelv nélküli kommunikáció egy teljesen más kultúrában élő gyerekkel. Ezek azok a bónuszpillanatok, amiért a látványok és a kalandok mellett érdemes utazni – az emberekkel való kötődés.

A másik kedvencünk a mesterséges tó volt, amin lehetett volna vizibiciklizni, de mi inkább körbesétáltuk az lombos fák árnyékában. Kiderült, hogy ez egy nagyon jó döntés volt, ugyanis a tó körül  tele volt a park szabadon élő szalagos varánuszokkal, melyek, mint kiderült addig nem veszélyesek, amíg nem heccelik őket, és némelyik akár 3 méteresre is megnőhet. Mondanom sem kell, hogy ez a rész nagyon bejött a gyereknek, és vissza is kellett fognunk a lelkesedését, nehogy megíjessze az állatokat és azok támadni kezdjenek.

A kijáratnál még elcsíptük egy kinti aerobic óra végét, amihez mi is csatlakoztunk, és vidáman ugráltunk a színes fejpántos 70 éves öreg bácsik, és trendi fiatal csajok között.

3. Cél nélküli séta a városban:

Mivel a Lumphini park a belvárosban helyezkedik el, szinte bármerre elindulhatunk sétálni a környezõ utcákon és élvezni a hangulatot. Ne csodálkozzunk, ha csili-vili magas kategóriájú bevásárlóközpontok, felhőkarcolók mellett zsúfolt, kopott barakkok, dudáló tuk-tukok, tolakodó robogók törik meg a hangulatot.

Érdemes egy-egy kisebb sikátorba is betérni, ahol épp a munkából hazatérő emberek eszik az utcai árusoknál az illatos grillezett húst piros műanyag székeken, vagy a masszázsszalonok egyenruhába öltözött dolgozói kínálják a testi kényeztetést. Számítsunk arra is, hogy belebotolhatunk nem csak masszázst, hanem egyéb testi örömöket kínáló nőkbe és férfiakba, ami valamilyen különös oknál fogva úgy tűnik egy teljesen elfogadott jelenség.

Ezenkívül a thai kaja kedvelői eszméletlen mennyiségű jó minőségü kifőzde közül válogathat, ahol igazi authentikus thai ételt fogyaszthat. Sajnos a mi családunkban senki nem szereti a thai kaját, ezért, legtöbbször Mekiben vagy Burger Kingben kötöttünk ki, viszont gyümölcsöt és frissen facsart gyümölcsleveket előszeretettel fogyasztottuk, hisz nincs is annál jobb, mint egy frissen, érett ananászból készített smoothie.

Összefoglalva, Bangkok lenyűgöző kultúrával, változatos élményekkel, izgalmas építészettel, exotikus ízekkel és illatokkal kényeztetett minket. Két nap is elég volt ahhoz, hogy sok emlékezetes pillanattal, és a gyermekek számára felejthetetlen kalandokkal legyünk gazdagabbak. Hogy vissztérnénk-e még valaha? Mindenképpen!