Globetrotter Family

Szlovénia, az Alpok gyöngyszeme, egy aprócska ország, amely bővelkedik lenyűgöző természeti csodákban és történelmi látnivalókban. Ha szereted az utazást és egy rövid hétvége alatt is varázslatos kalandokban szeretnél részt venni, akkor Szlovénia a tökéletes úti cél, akár gyerekkel is. Most megosztom veled egy rövid szlovén hétvége élményeit, amelyek garantáltan felkeltik az utazni vágyók érdeklődését.

Első nap: Maribor és Ljubljana

Kiindulópontunk a Balaton volt, és első állomásként Maribort ejtettük útba, ugyanis pont tízóraira számítottunk odaérni. Nem is nagyon terveztünk semmit, gondoltuk, csak egyet sétálunk a központban, valamit bekapunk és megyünk is tovább. Be kell vallanom, hogy a város utcáin sétálva kellemes csalódás ért, ugyanis valamiért úgy képzeltem, hogy egy lepattant, vasfüggöny mögötti állapotokat idéző városban fogjuk találni magunkat (bocs mariboriak), ehelyett viszont egy gyönyörű, sétálóövezetté alakított belvárosba csöppentünk, ahol könnyedén felfedezhettük a nevezetességeket.

A városközpont három részre osztható: a Fő tér a reneszánsz eredetű városházával, a Vár tér a barokk stílusú várral és a Dráva-parti rész, mely egy bohém, éttermekkel, kocsmákkal teli, szép kilátással rendelkező városrész. A különböző negyedek hangulatos házak között rövid sétával elérhetőek és rengeteg cukrászda, étterem közül választhatunk, ha séta közben megéheznénk. Mi az Iglu Slascicarna cukrászdába ültünk be és el kell hogy mondjam, nagyszerű választás volt. Lóránt kapott egy kehely fagyit, ami legalább akkora volt, mint a fél feje, és annyira ízletes volt, hogy Attilával majdnem megettük a felét. Mi felnőttek egy kétszemélyes gofrit rendeltünk, amiből szintén hárman laktunk jól. Volt azon minden, banán, áfonya, csokiöntet, tejszínhab, fagyi.

Mielőtt Ljubljana felé vettük volna az irányt, tettünk egy kerülőt a Pohorje hegység felé, ugyanis kinéztem egy nagyon izginek ígérkező, klassz kilátót lombkorona sétánnyal. Elhagyva Maribort a hegyek felé vettük az irányt, és szándékosan haladtunk lassan, hogy élvezzük a festői falvak látványát.

Sajnos, ahogy egyre közelebb értünk a hegyekhez, egyre jobban be is borult az ég. Ugyanakkor az út is egyre keskenyedett, és aszfalt helyett kavicsok borították. Végig azon izgultunk, hogy nehogy esni kezdjen, mert az nem lenne optimális ebben a helyzetben, mivel már lassan térerőnk sem volt.

Végül felértünk a Pohorje hegység sípályájához, ahol a kilátó is volt, de szomorúan tapasztaltuk, hogy ebből nem lesz kilátás, hisz teljesen be volt borulva. Így nem sok értelme lett volna befizetni a harmincegynéhány euró belépődíjat, úgyhogy csak lentről néztük meg. De legalább lesz miért visszatérni.

Innen végül Ljubljana felé vettük az irányt. Útközben itt már elkapott egy jó nyári zivatar és egészen a városba érkezésünkig esett, majd szerencsénkre elállt, úgyhogy mehettünk várost nézni.

Ljubljana is egy igazán kellemes meglepetés volt számomra. Mariborhoz hasonlóan egy nagyon idilli város, ami ugyanakkor főváros is, viszont egy teljesen élhető forgalommal és népsűrűséggel rendelkező ilyen.

A várost a Ljubljanica folyó szeli át, mely két partját kimaxolták a várostervezők mind a múltban, mind a jelenben, ugyanis a belváros e köré összpontosul, ugyanakkor a szórakozóhelyek, éttermek, kávézók is mind itt találhatóak. Az óváros épületei barokk és szecessziós stílusban épültek, ezért igazán szemet gyönyörködtetőek. Érdemes a sétálóutcákat bebarangolni, és egy kicsit eltévedni a keskeny sikátorokban, majd a folyópartról is jól látszó vár felé venni az irányt, mely gyalog is könnyen megközelíthető, de akár fogaskerekűvel is feljuthatunk. A naplemente kedvelőinek mindenképp ajánlom, hogy azt innen tekintsék meg, ugyanis mesebeli panoráma tárul majd eléjük háttérben a hegycsúcsokkal, majd a város tornyaival.

Nap 2: Vintgar szakadék és vízesések

Másnap korán reggel útnak indultunk a varázslatos Vintgar hasadékhoz, amely mintegy egy órányi autóútra van Ljubljanától. A hasadék a Bledi tó közelében található, ezért érdemes a közelben foglalni szállást, hogy mindkét helyet innen fedezhessük fel.

Sajnos pont délre értünk a Vintgar hasadékhoz, amit nem ajánlok senkinek, ugyanis a legtöbb látogató 11 és 15 óra közütt érkezik, ami azzal jár, hogy a hasadék keskeny fapallói tele vannak fényképeszkedő turistákkal és alíg lehet haladni.  De ha már itt voltunk, akkor örültünk annak, aminek lehetett, pl hogy kaptunk parkolót egész közel a bejáratnál.

A belépő felnőtteknek 10 euro/fő, nyugdíjas és diák 7 euro/fő, 6 éven felüli gyerekeknek 3 euro/ fő és 6 éven aluliaknak 1 euro/ fő.

FIGYELEM! A hasadék csak egy irányban járható, aminek mi nem néztünk utána látogatásunk előtt, ezárt felesleges idegeskedésnek és kapkodásnak kitéve magunkat.

A lényeg, hogy ez az egyik legszebb természeti képződmény, amit valaha láttam, és abszolút megéri meglátogatni. A hasadék 1600 m hosszú, és 250 m magas sziklafalakkal rendelkezik, melyek a benne kanyargó, és helyenként dübörgő zöldeskék vízzel lélegzetelállító látványt nyújtanak. Haladni a sziklák oldalán kialakított fapallókon lehet, ami egy izgalmas élmény és egyúttal egy lenyügöző látvány is. Sajnos a sok turista rontott kicsit ezen az élményen, hisz sokan meg-megálltak fotózkodni, ami miatt fennakadások keletkeztek a haladásban. A hasadék egy kisebb vízeséssel ér véget, és innen a hegyet megkerülve lehet visszajutni a parkolóba. Két út közül lehet választani, az egyik 75 perces, a másik 85. Mivel ottlétünkkor épp 38 fok volt így nagyon rosszul esett az, hogy kiérve a hasadék árnyékából egy aszfaltos út várt, mely egy falun keresztül vezetett, és melyet nem szegélyeztek árnyas fák.

Lehetőség lett volna fuvart foglalni a visszefele útra a hasadék bejáratához, de mivel nem néztünk utána, hogy a szakadék egyirányú, ezt nem foglaltuk le előre. Így várnunk kellett volna, amíg a sor elfogy előlünk, ami elég sok időbe telt volna, ezért mégiscsak elindultunk gyalog. Szerencsénkre a leleményes helyiek több helyen plakátokon hírdették, hogy privát fuvart vállalnak, így végül felhívtuk az egyiket és két olasz nyugdíjassal együtt bepattantunk egy szlovén nő kocsijába, aki visszavitt minket a bejárathoz.

Harmadik nap: Bledi tó

Ki ne látott volna már számtalan szebbnél szebb fényképet az ikonikus Bledi tóról a közepén egy kis szigettel, meseszép kápolnával? Természetesen mi sem hagyhattuk ki, hisz ha csak pár napja van az embernek Szlovéniában, akkor ezt mindneképp látni kell.

Az elképzelésemmel ellentétben a tó nem a szlovén erdő közepén található, hanem egy kis vársoka mellett, ami azzal jár, hogy viszonylag sok turista száll itt meg, de ennek zavaró hatását látogatáasunkkor nem éreztük. A tópartot több strand és sétány szegélyezi, ahol kellemesen eltölthetjük az időt. Aki szereti a vizi sportokat, annak van lehetősége kajakozni vagy SUP-ozni. A tó közepén található szigethez is el lehet jutni egy hagyományos gondolával. Ha egy kicsivel több adrenlinra vágyunk, akkor ki lehet próbálni a bobpályát, mely az egyik hegyoldalról ereszkedik le vagy érdemes befizetni egy kanyontúrázásra.

Nekünk legjobban a Bledi vár tetszett, mely kb 2 km-re található Bledtől. Autóval is könnyen megközelíthető, ezért gyerekkel kifejezetten könnyen és egyszerűen juthatunk el ide, ahonnan az egyik legszebb panoráma nyílik a tóra. Ide is érdemes korán vagy késõn érkezni, ugyanis csúcsidõben rengeteg a látogató.

A Bledi tó után Kranjska Gora felé vettük az irányt, mely Szlovénia egyik legszebb alpesi üdülőhelye a Triglav Nemzeti Park hegyei és jeges tavai között. A város télen Szlovénia egyik legjobb síparadicsoma. Terveink között a Pericnik vízesés meglátogatása volt a cél, mely az egy lenyűgöző vízesés a közelben, és csak kb fél órára van Kransjska Gorától. Viszont a szállásunk annyira idilli helyen volt, hogy úgy éreztük, egy képeslapba csöppentünk bele, valamint Lóránt is talált játszótársakat, hogy feladtuk ezirányú tervünket és inkább boroztunk a kertben elnézve a kilátást és a focizó gyerekeket. Hiába, akinek gyereke van az egy idő után megtanul eelengedni dolgokat és „újratervezni”.

Ez a rövid szlovén hétvége csupán egy ízelítője annak, amit ez a gyönyörű ország kínál. Szlovénia lenyűgöző természeti tájai, barátságos emberei és gazdag kulturális öröksége garantáltan elvarázsolnak. Ne habozz, tervezd meg saját szlovéniai kalandodat, és fedezd fel ezt a kicsi, ám annál izgalmasabb országot!